Már régóta kijár egy új bejegyzés, de még véletlenül sem bírok rá időt szakítani.... ennek is meg van nyílván.

Kilistázom, aztán időnként szemezgetek, és elmesélem. Esetleg lehet szavazni, hogy mit fejtsek ki bővebben. 

Kommunikálok :). Jó?

- munka: szeret, nem szeret, szeret, nem szeretM, szeretM... talán állományba kerülök egy tavaszi napon...

-munka: ellenőrző szervez riogatják a szolgálatot, hogy jönnek, és szarjuk össze magunkat... (elnézést a vulgáris kifejezésért, cseppet sem vagyok finomkodó kedvemben)

-egészség: hol van, hol nincs. felfázás jófejségből, és hasmenéses hányósvírus többször egymás utánban..

-Daniba  (is) szerelmes vagyok... igenis normális vagyok. Csak úgy anyailag. Tamásba feleségileg.

-Ma eltörtem a lábamon a gyűrűsujjamat. Asszem. Mi a manóért kell nekem a fotelágyat megrúgdosni??!!

-Hiányzik a blogom, még akkor is, ha kettő és három emberrel beszélgetek, de leginkább kiírom magamból a mindent, hogy fel ne puffadjak. Mostanában nem megy, a minimál időmből kell gazdálkodnom, és ez nem is olyan egyszerű

-Drogprevenció: ez az ami kell nekem! fel dobom a két kezem.... .... ... illetve tanulok, amennyit csak bírok, ezen a területen.

.....

e: tUdod M, úgy érzem betemetnek az el nem végzett feladatok, és ez nagyon szorít.. bla, bla, bla... 

...

M: e, arra kérlek, kezeld rugalmasan a munkaidődet, ne legyen utolsó a gyerek a bölcsiben, tudom milyen rossz az. .. bla bla bla...

Ilyen, és ehhez hasonlók. De. Menet közben itthon maradtunk Danival, mert pcihésen vagy sem, de lebetegedtünk. A béka segge alatt az immunrendszerünk..  de nem erről szeretnék.

M olyan főnök, amilyen csak az álmaidban létezik. Türrelmes, okos, emberséges megminden amit csak akarsz...

A munka amibe bedobtak, az meg olyan, hogy kezd bonyi lenni, és kezdek hozzánemérteni, kezdem totál elveszteni a fonalat, nem bírom befejezni amit elkezdtem... nézzük csak. Van A, aki szuper ebben, kismama lett, meg vizsagidőszaka is volt, tehát nem igazán találkoztunk.

Volt itthon pár napom, hogy tudjak ezen tépelődni, és addig addig, míg is kezdem azt hinni, hogy elvéreztem, tulképp. Persze betudható a pillanatnyi elmebajom a szokásos paragondolataimnak is akár. Meg annak is, hogy itthon babáztam három évet, és most vissza kell rázódni.

Én gondoltam, hogy mi sem egyszerűbb, a biciklizést nem lehet elfelejteni, meg ehhez hasonlók, de nekem most ez nem megy. Hiába minden titkos beépített ember, és információ, melyszerintis: főnyeremény vagyok!!! igen, ezekkel a szavakkal pontosan. Nem érzem. Na nem ezt kell érzenem, de valami pozitívat nem ártana. Visszacsatolás van, pozitív is, főleg, de itt belül, magamban, a szerint a mérce szerint, amit magammal szemben támasztok. Ott nem érzem.

Asszem veszek a közértben szőlőcukrot...

- tulajdonképpen a gazdasági feladatokkal kéne kezdeni, és ha A elmegy szülni, akkor át kell venni az iroda vezetését is.

- van tapasztalatom ebben is, meg abban is. előző életemet (amikor még nem voltam anya) elmesélem röviden.

- fizetési igényed? esetleg egy önéletrajzot küldj be alkalmasint...

- ennyi és ennyi között valahol. hoztam.

- ok,  akkor idővel értesítünk.

szimpatikusak vagyunk egymásnak, de semmi több. kezetfogunk, elköszönünk.

......

- Esztó kérsz egy kávét? 

...

- hu indulnom kell a gyerekért a bölcsibe ... akkor hétfőn találkozunk.

...

Két hete dolgozom. Beszippantott, mint egy örvény.

Ez egy kicsit megkésett, ám utólagos kiskarácsony-nagykarácsony, és legyen boldogságos, szép ünnepetek bejegyzés mindnekinek!

Minden kedves olvasómnak, ismerősömnek, barátomnak, szerettemnek kívánok nagyon szép Kiskarácsony-nagykarácsonyt, sok kalácsot, és Bujjék az újév boldogan, szerencsésen, teljen egészégben, gazdagságban, sörrel locsolt malacsülttel, és minden mással, amit kívántok, és amit magunknak kívánnék.

Lassan (nagyon lassan) kiürül a méreg. Tudom, hogy vannak barátaim, és nagyon szeretem őket. Nem, nem megbántásiból írtam, hogy időnként elárvulok. Minden egyes veszteséget a legnagyobb veszteségemnek élek meg. Talán ha nem szeretném meg őket annyira, akkor el tudnám őket engedni.

Egy zenmester megtaníthatná nekem, hogy ezt hogy kell. 

Addigis. Sok sok csokit eszem. (én is.) Igyekszem nem visszahízni. A napokban kaptam egy illatozó karácsonyi szívet a Dániában élő mikulástól. Bőgtem annyira örültem neki. Ilyenkor kevesebb csokival is beérem. Tehát, neki is köszönhetem sudár, karcsú (csak szeretném) alakomat :))).

Köszönöm Kriszta!

Millió újdonság van, nem csak világvége hangulat, hanem fékeveszett jókedv is. Lehet ez nem a normális, de ez van. Szeretnék mesélni, arról, hogy tudok pukkadozni is és megpusztulni a nevetéstől, de ez megen nem megy. Dani itthon van velem megint. Azért igyekszem pótolni.

És nem ígérek semmit, de azt betartom alapon, remélem megírom. Addigis agyalok, hogy hova tettem a hólapátot, mert összekéne lapátolni a kupit ami itthon figyel :).

Boldog, kiegyensúlyozott, vidám anyuka, és feleség vagyok. 

De a barátnélküliség árvaság lényegiségét szüli. Nem tudom.

Mostanában új pancsijáték dívik esténként. Mivel hétköznap többnyire egyedül vagyok a gyerekkel, egyedül fürdetem, satöbbi. Na ez csak azért fontos, hogy lássuk, miért is adódnak szabad percei csibész gyermekemnek.

Tehát adódnak szabad, pillanatok, mikor türiért megyek, ágyat előkészítem akármi. És én mire megyek be? Hát arra, hogy embergyerek előszeretettel rajzol a sminkceruzáimmal! 

Hát lökött anyukának (mit nekem szép tiszta csempe, az olyan unalmas, nincs benne semmi vicces) több sem kellett, fogtam, és besegítettem, együtt rajzoltunk, és kacagtunk, habot fújtunk, és minden, ami kötelező eleme egy hároméves fürdetésének :).

Mutatom:

Amire nem számítottunk: 

Dani: anyának a szájfénye mentolos, hogy dús csillogó ajkaival varázsolja el a családját.

Anya: anyának profi sminkje van, még az ajax sem hozza le.

Ma majdnem kirántottam egy bkv-bérletpénztáros nőt a bódéjából.

Ha már nem durran szét az  agyam, kis idő kell még.  - akkor elmesélem az egészet.

Csak azt akartam jelezni, hogy vigyázat, bolond szél fúj....

Egész nap ült, és nézett ki a fejéből. Van egy kuckója az ágyunkban, középen a fejünknél. Két napig nem evett, csak fél csomag ropit, és ami igazán gond, hogy folyadékot sem ivott. reggel az almaletyót kihányikolta. Időnként belázasodik.

Ma délelőtt kiváltottuk az antibiotikumot, és megkapta az első kanállal. (bakker engem is frusztrál, hogy miért van fincsi barack, meg eper íze...??!!)

délután négykor észhez tért, és már jó kedvű, és kezdi szétszedni a hátsó szobát. Mászik fel az ölembe: - én Delezek! (azért delezik, mert Dell notbook van itthon, és ő ezt tudja, és a sajátjának érzi) ... már talált más játékot. Itt vannak a hobbi cuccaim, az apjának meg a tancuccai :))) Kezdi jól érezni magát.

Édes kicsi virágszálam, gyógyulj meg nagyon gyorsan, mert megzakkanok, amikor beteg vagy... 

Megint van találmányom :). Valószínü hogy létezik egy ideje, de én ma feltalátam, és boldoggá tesz. Szoval a szalvétatechnika kiválóan alkalmazható rizslámpán!!!!!

... a jó isten mentsen meg minden felületet tőlem ...

Két napot ment bölcsibe, aztán hajnalban keltünk a sírásra, meg a lázára. aztán reggel jókedvűen kakaózott, és aztán egy kicsit kihányta.

Talán hamar ment bölcsibe vissza.

Nem akar bölcsibe járni. 

Egyelőre nem tudok semminek utána járni. Se földhivatal, se önki, se államkincstár, se orvosok, nem tornázom, nem találok munkát, nem tanulok, nem egészséges a gyerekem. baszki.

bölcsi story kiegészítéseként:

ugye októberben Dani kábé két hetet itthon dzsesszelt velem, nátha, hurut egyebek miatt. majd vissza bölcsibe, zökkenőmentesen!!!! nem volt gáz, kicsit nyafogott hogy nem megy, de sírás nélkül lezajlott a besétálás bölcsibe történés.

na most. november van, és az én Dánielem megint nátha, köhög, és itthon figyel, időnként átmegyünk anyámékhoz faleveleket gereblyézni, amit imád, én is imádok, anyámék is imádják. de jobban köhög, mint tegnap, úgyhogy ma az elfeledett háztartásommal kék foglalatoskodni, mert az szegény azt sem tudja, hogy én vagyok itthon a háziasszony vagymi.

lett kis nyúlfarknyi munkám, majd el aléltam, hogy lett, bírósági jegyzőkönyvet kellett begépelni. lazán bevállaltam, aztán csak lestem, hogy a gépelésből mennyire ki lehet jönni, mármint a géppuska formából. megterveztem, hogy míg Danibogyó bölcsiben játszik, addig én itthon összeklimpírozom sitty-sutty a munkát, aztán ember tervez, gyerek meg lebetegszik. így az alvás idejében, meg iccaka pötyögtem be amit kellett. viszont kész lettem, és ez boldoggá tesz :). 

de azért nagyon elfáradtam. így ma reggelre, a diétámat is letojom nagyívben, benyomtam egy marhahúsos burit, meg egy sonkássajtos kroit, és most a halálomon vagyok... lehet már csak vacsorára eszem kis főtt zöldséget.. :( . ja, mert zöldségnapom van. fasza mi? .... gaz galád vagyok, és nem bírok kitartani az elképzelésem mellett, hogy lefogyok 20 kilót :(. jó, oké, 4-5 kg már lement. nem sok, de látványos. már röhelyesen néz ki rajtam a sztreccs farmerem, és van kis derekam is :).

Armida meghívott játszani, a 7 titok játékba, és össze is szedem, hogy mit vállalok a titkaimból, amik ezután már nem lesznek titkosak... :))) köszi Armida, ami késik nem múlik, és nem ígérek semmit, de azt betartom alapon, remélem meg lesz.

Sütőtök szezon van. Nekünk meg elválasztó diétánk. Lassan sok mindent feltalálok, a spanyol viaszt is a konyhában. Ez a recept is ilyen. Lehet már évezredek óta főzik rendes asszonyok a családjuknak, én most találtam fel, és közzé teszem nagy örömömben. Imádni való csípős (vagy nem) ízkavalkád.

Hozzávalók:

- sütőtök

- húsleves, vagy leveskocka

(én a könnyebbik oldalát fogom meg mindig,

mert rendetlen háztartásomban csak ritkán

fellelhető a kallódó üres húsleves)

- főtt kukorica (nálam konzerv terem a kukoricaföldeken)

- szerecsendió

- chillli paprika

Elkészítése:

Fogd a sütőtököt, és hámozás után (ami nekem jó nehéznek bizonyult, sonka-tököt könnyebb) tökgyalun gyaluld le. Én nekünk hármunknak egy kb.. 20-30 dkg-t, az a tök egy harmada, negyede mennyiséget gyalulok.

Kis vízzel öntsd fel, és bocsi: dobd bele a leveskockát. Ha rendes vagy, öntsd fel kis levessel. főzd puhára, közben kóstold meg, elég sós-e. Menet közben ízesítjük szerecsendióval. Villámgyorsan megpuhul.

Mikor jó puhára megfőtt, szét is esik ilyenkor már a tökszál, akkor botmixerrrel, vagy turmixgéppel pépesítjük.

Visszazutty a lábosba, és nagyon sűrű lesz, akkor öntsd fel vízzel, ízesíts utána, ha sótlan. 

Főtt kukoricát öntsd bele, két rotty, és kész az idei ősz világbajnok levese.

Aki szereti a csípőset, az a chilli paprikát ne sajnálja belőle :)!

Jó étvágyat hozzá!

(hu, holnap zöldségnapom van, minden bizonnyal összeütök egy sütőtök levest az tuti) 

Augusztus legvégén volt ugye az igen jól sikerült osztálytalálkozónk, és akkor készítettem az Ofinknak egy tablófélét, ami végül nem olyan lett, mint elterveztem, meg elkapkodtam, de hát ember tervez :). Egyébként nem lett rossz, Ofinak tetszett, én meg szerettem csinálni.

Kihajtható kartonra ragasztott dekoráció, kontúrpasztával körberajzolva (itt-ott)

Belül mindenkiről mostani fénykép szintén körbekontúrozva, hátul pedig ott helyben készült polaroidok, egykét üzenet. Képek aláírva.

Kb. két-három hónapot készültem rá fejben, aztán két-három nap alatt el is készült.

.... de jó volt találkozni. :)

3 - 4. hét

A harmadik héttől már igen hasonlatosak a napjaink. Sírás-rívás reggel, időnként nem túl rosszekdvű gyereket viszünk bölcsibe. Nehéz. Utálom magam a már emítettek miatt. De mintha halványan, de mintha napról napra könnyebben menne. Ez valahogy olyan, mint a két lépés előre, egy hátra. Haladunk. Danit szeretik a bölcsiben, a gonozói mindíg megdícsérik, szépen elalszik ebéd után. időnként már nem csak egy órát, van, hogy kettő, két és fél, háromórát is belehúz! a délután az nagyon vidám, uzsi van, játék van, kacarászás van. Van hogy nincs is kedve hazajönni. 

Aztán történt, hogy gyermekem belázasodott, és otthon is maradt egy csütörtök-péntekre. Majd hipp-hopp rendbejött, és megint folytatódott a rendszer az életünkben. 

5. hét

Már egyre ritkábban megyünk sírva, időnként ugyan lekonyul Danibogyó szája, de már nincs olyan, mint pár héttel ezelőtt, hogy égtelen sírásrívás közepette megyünk, majd gyermekem sztrákba kezd, nem hajlandó játszani, és az udvaron is csak ücsörög . .. mert ez nagyon fájt (nekem is). szívlapát na :(

Mostmár csak pár perc hazamegyek-kismacska, és elég hamar feloldódik. Azt vettem észre, hogy reggel (értsd: 8-8.30) igen kevés gyerek van bent. Vagy később érnek be, vagy betegek, vagy még nem szoktak be. Úgy gondolom zavarja. Nagyon sokat beszélgetek vele erről, és nem mondja el, hogy mi a baja a bölcsivel, vagy hogy mi zavarja. Ő legszívesebben nem menne... Még amikor jókedvűen beszélgetünk róla, akkor sem.

6-7. hét

Hatodik hét közepére Dani bekapott valami nátha vírust, láza nem volt, de hurutosan köhögött szegénykém :(.  - úgyhogy itthon maradt velem természetesen. És bizony igen elhúzódott a köhögése, menetközben apja is betegen jött haza a múlthéten,  úgyhogy szépen itthon voltunk. Ma még együtt hawai-jozunk, jövünk megyünk, játszunk, mesét nézünk, gyurmázunk, és holnap indul a rendszer újra. rebootolunk a bölcsibe. 

ez a 8. hét.

Remélem holnaptól simán megy minden, de ha mégsem, akkor igyekszem türelemmel újrakezdeni vele az egészet. Azért nem hajt a tatár, hogy lepasszoljam,  kell hogy legyen rá akár egy-két hónapom is, hogy ő érezze, hogy nincs lepasszolva, és jó bölcsibe járni, jó dolog barátkozni, és új élményekkel hazajönni minden délután, hogy elmesélhessük egymásnak a napunkat.

Tény, hogy a szobatisztaság, mint olyan nagyon gyorsan jött, és bár időnként vannak balesetek alvás közben, de egyébként nem kell pelus, és vagányan szól, bárhol legyünk is, és megyünk lepisiljük a közelben lévő fát, vagy bokrot (már ha nincs épp a közelben használható budi), egyszer egy templom kertje mellett kellett kakilni is :DDD , és rendes voltam, mert összeszedtem, és kidobtam, ahogy a kutyasétáltatók nem dobják ki, tény, hogy cserfes lett, nem egyszerű módon, hogy válogat a ruhái között, és divatozik!!!! , és ha sétálunk, vagy császkálunk, akkor sokat jön az ölemben. Viszem. Amíg tudom :). Mert egyszercsak felnő basszus, kétméter-húszcenti lesz, és majd nem tudom felkapni.

Jövőhéten folyt.köv., hogy hogyan is folytatódott a visszaszokás a bölcsibe.

A második hét:

Hétfőn reggeli után, kilenc, féltízkor, mikor sétáltunk befele a bölcsibe már nem volt kacarászás, hiába is kérdezgettem a fiamat, hogy mit gondol erről, csak dünnyögött az orra alatt, alaposan lekonyuló szájjal. Sajnos számítottam rá, hogy a kezdeti lelkesedés alább hagy, és reméltem/remélem hogy nem tart sokáig ez a lefelé húzó tendencia. Öltözködésnél is dünnyögött valamit, hogy ő haza szeretne menni. Gyermeket beadtam, már nem mentem be vele, és megbeszéltem Ditta nénivel, hogy 12-re visszamegyek. Vissza is értem, és a jókedvű cserfes Danival szépen hazajöttünk.

Kedden is hasonlóan telt a nap, de reggel már kifejezetten sírdogált a gyermekem, és nemtetszését fejezte ki. Össze is töpörödtem, de ilyenkor sokat segít, hogy ez csak pár percig tart, és utána jól érzi ott magát. Gondozónők dícsérik, ügyesen szól ha pisilnie kell, vagy kakilni... nem bilizik, használja a kisvécét. Ügyesen kezetmos, mindenben segítőkész. Időnként elszál a vezérhangyája, és dobálózik amti itthon is nehezményezek, konkrétan nem engedem neki, és büniti, avagy erélyes szentbeszéd nélkül nem ússza meg.

Szerdán már bömbölve közelítettük meg az intézményt, és utáltam magam, mert bölcsibe adom Dániel gyereket, de itt nincs mit tenni, Apuka szét dolgozza magát nagyon durván, alig látjuk, két munkahely, Anyukának munkát kék találni, mert az nem repül a számba mint a sült galamb, várandós nem vagyok, az a nem tul sok juttatás amit kapok, az meg lejár nov. végén.  A beszokás meg mint látjátok nem simaügy. Ebéd után kijött Ditta néni, hogy várjunk kicsit, hátha elalszik.  Volt minden, cirkusz, ellenkezés, sírás-rívás.... aztán egy hüppögő , de már mosolygós Danit kaptam, hogy akkor semmi gond, holnap hátha könnyebb lesz.

Csütörtökön hasonlóan indult a nap mint szerdán, de valahogy sikerült elaludnia Dániel gyereknek. Ditta néni mondta, (és mindíg hagyatkozok a javaslataira. tapasztalt, ő van ott vele, stb, stb) jöjjek vissza 3-ra. Ok. 2-kor hívott Ditta néni, hogy Dani sírva ébredt, ezerrel bömbizik, nem tudja megnyugtatni, mennyek. Mentem. Hüppögő Dánielt átvettem, ölben hazavittem, és megnyugodtunk.

Mostanában cipelteti magát. Ez új szokás, bárhova sétálni megyünk, vagy célirányosan elintézni bármit, fogja magát, és addig könyörög cirkuszol, míg fel nem veszem. Ez szerintem ilyen bölcsibejárós , anyához, apához ragaszkodós reakció. Cipeljük.

Péntek: sírós bölcsibe menés, az elmondások alapján ott megnyugvós, játszós nap. Dani szépen ebédel, ebéd után cirkusz, sírás rívás. Megvártam, hogy alszik-e. Nem aludt. Hazajöttünk. Vidáman sétálgatva, kacarászva. Dani azt mondja sokat játszik. Motorral, Ditta nénivel, gyerekekkel.

Az első hét:

A bölcsi sztorink augusztus végén kezdett konkrétan kirajzolódni. Hogy pontosan hova, hogyis-mintis. 

Köszönet érte Barbarának, aki mindíg, mindíg segítőkész, megértő, még a vérremenő vitáink, és nezeteink nem egyezősége ellenére is. Megoldódott, hogy ne egy messzi bölcsibe járjunk, lehetett cserélni. Micsoda mázli!

A bölcsi konkrétan itt van a házunk mellett, rálátok az épületre az ablakainkból. Közel van, barátságos.Bölcsifőnöknéni szintén nagyon barátságos,gyerekpárti. Mert nem minden gondozó az.

Nem kanyarodok el, majd visszautalok, és világos lesz miért mondom ezt.

Szóval bölcsi itt a szánkban. Nagy szerencsénkre szeptember 1-től mehetünk is. Ezért mint ösztönlény anyuka nem sok praktikummal a retikülömben augusztus 17-én eszembe jutott, hogy Dani pelenka elhagyós projektje, (hogy Mayát idézzem) eléggé időszerű, mert a semmire alapozva gondoltam, hogy a bölcsiben a gondozóknak nem lesz rá ideje, és inkább rádobják a pelenkát azt jóvan. Fel is pörgött a dolog, Dani is megérett rá, úgyhogy mire odakerültünk, hogy belépünk a bölcsi ajtaján már nem volt gond a napközben bugyiban rohangászás pelenka nélkül.

1-én kezdtük. Hétfőn. 9-re mentünk, hogy a már beszokott gyerekek megtudjanak reggelizni.  Danibogyó kicsit zavarban volt pár percig, majd talált játékokat, engem figyelve szépen eljátszott. 1 órát voltunk, és kicsit győzködnöm kellett, hogy ugyan mennyünk, mert nagyon izgalmas dolgok várnak még ránk. Még az sem zavarta, hogy jött Zsoltika, és kirántotta Dani alól a műa.motorját. Nem volt belőle balesett, mert elkaptam Danit, szóltam (gondozónéni épp nem látta) Zsoltinak, hogy ez Daninak rosszulesik, és balesetveszélyes, így Dani nem ütötte meg magát, nem lett semmi gáz. Azért nyeltem egy  nagyott, hogy mi lesz így az én mókuskámmal, de mára már (kicsit) megnyugodtam.

Kedden szintén 9-re mentünk és már 2 órát is maradhattunk. Jó idő, napsütés, úgyhogy gyerkőcök reggeli után kint játszanak az udvaron. Gyerekem megkergülve rója a köröket a motorokkal, bicajokkal. Jól érzi magát, viháncol. Küzdeni kell, hogy hazamenjünk.

Szerdán ugyanaz történt, mint kedden.

Csütörtökön már kap ebédet is, ami ízlett neki, megette. Ebéd után viszem haza. Miközben kint játszottak az udvaron, bentről néztem, majd elugrottam vásárolni egy órát ha távol voltam. De biz mire visszaértem már messziről hallottam, hogy kegyetlenül sír a gyermekem... Szegénykém elperecelt a műa.mocival, és lejött kicsit a bőr a térdéről :( ...  nagy nehezen megvígasztaltam, de nem állt a lábára egészen másnap , sőt szombatig.. .. 

Úgyhogy pénteken nem mentünk bölcsibe. Egész hétvégén gyógyult Dani bibis térde.

Javítás: szerdán már Dani kapott ebédet, ízlett neki, megette. Ebéd után vittem haza.

Javítás2: csütörtökön nem ebédelt ott az elperecelésből kifolyólag 11 és 12 között hazamentünk.

Kiegészítés a héthez, hogy mit gondolok: a hét első fele vidáman, kíváncsian telt, Daninak is, nekünk (apjának és nekem) is tetszik, a felhőknek még nyoma sincs. Szó szerint (is). Sajna közbejött a bibi, és azon voltam ezerrel, hogy ez ne legyen Daninak rossz emlék, ne kombinálja össze a bölcsidologgal. Már ha lehet ezen bárhogyan is változtatni, de azért próbálkoztam elterelni.

Egész héten vidáman újságoltuk fűnek-fának, és dicsekedtünk, hogy azért a jövőhéten, és hosszútávon is legyen kedve gyermekünknek ehhez a bulihoz. 

Egyelőre a legjobb barátja a gondozónője: Ditta néni. Ditta nénit szeretem, végtelenül türelmes, nyugodt, kedves teremtés. Kb. egyidősek vagyunk, van egy kislánya, kb. 6-8 éves, látásból ismerjük egymást a játszótérről, ők is itt laknak a lakótelepen. Ditta néni harcedzett izgága gyerekekből profi, nem féltem sem őt, sem a fiamat.  Ditta nénire jut 6 gyermek, a csoportnak van mégegy gondozónője, ő a vezetőgondozónő: Zsóka néni. Zsóka nénire is jut 6 gyermek, így vannak 12-en a csoportban.  A szomszéd csoporttal összenyitható a szobájuk, ez nagyon jó, mikor (sajnos sokszor!!!!) alig van bent gyerek, mert betegek, vagy még nem szoktak be, így nem csak egy-két gyerek kószál a szobában, illetve az udvaron. Az udvaron már más a helyzet, mert ott összevannak eresztve a többi csoportokkal, de próbálják egy helyre terelgetni a báránykákat, már amennyire hagyják magukat.

Danin észrevettem, hogy amint kimennek játszani neki a legtávolabbi pont a legmegfelelőbb.

Kedves Benedek!

Szeretettel köszöntelek téged is a föld nevű bolygón! Remélem mihamarabb megismerhetjük egymást :).

(Benedek a mai napon  megszületett, 3080 g, 57 cm. A baba, és mamája jól vannak.)

Andriskám, isten hozott a föld nevű bolygón! Azt nem ígérem, hogy minden tökéletes lesz, de azt igen, hogy igyekszem megmutatni neked (is), hogy igenis szép az élet!

(Andris ma délután jött világra villám gyorsasággal, problémamentesen, 3000 grammal. Baba, és mamája - unokahúgom,  jól vannak.)

Kedves  Maya!

Ezt a bejegyzést neked címeztem, mert elsőkörben gondoltam írok az előző megjegyzésedre válaszként, de kicsit kinőtte a válaszom a szövegdobozt :).

Igen megvagyok. megvagyunk. a bölcsi-prodzsekt az nagyon nagyon izé. majd kitérek erre bővebben is, a fogalmam sincs mikor, de  röviden párszóban: Dani beszokott a bölcsibe, de ha őt kérdezed akkor reggelente határozottan tiltakozik, nekem megszakad a szívem, aztán napközben minden a helyére kerül. Persze ez úgy kezdődött, hogy jaj de buli ez a bölcsidolog, és uccu neki szaladjunk! De hosszútávon nem buli, azóta több fucsasággal kell szembenéznem, mióta csepp gyermekemnek leesett a tantusz, hogy ez bizony rendszer lesz az életünkben.

A nem kevés pénzért összeszedett ruhatárát konkrétan legszívesebben kikuázná!!!!! - istenem, most lesz még csak 3 évessss!! - Drámát, sírás-rívást rendez ha neki nem tetsző pólót, pulcsit, neadjisten zoknit adnék rá! és aztán már bocsánat a kifejezésért: beb@szarintja a szekrénye aljába összegyűrve, hogy az NEM JÓ! na. És akkor itt jegyezném meg zárójelben, hogy a micimackós tigrises felsőt együtt, nem, ő! választotta, és most már mégsem jó. Természetesen emlékszik minden nem jó ruhára, és durván le kell küzdenem az akaratát, mikoris kimosnám a már ázott kutyaszagú dzsekijét. :DDD Ugye? Én is jót röhögök ezen, de akkor abban a pillanatban cseppett sincs jó kedvünk.

Mostanában a Mennyük sétálni, az azt jelenti, hogy ötméter múlva ölben megyünk. Ő jön az én ölemben, én meg a lábamon. Kilómétereket, a langyos őszi melegben. Esőben nem válalom, punk-tum.

Hú Marci PPP-jéhez nagyon gratulálok, tényleg nagyon buli :)! nálunk voltak kissebb visszalépések ezügyben, de azért sikeresnek mondható a PPP-énk :). majd erről is pötyögök alkalmasint.

Ez dióhéjban , és tényleg tényleg remélhetőleg egyszercsak lesz időm többet írni ide .

Pusz neked is :).

Jahahahahajjjjjj de le vagyok maradva bakker. Mint a borravaló.

Hát az osztálytalálkozónk az ultra jól sikerült, imádtam minden pillanatát, és már rajta vagyok a kövtetkezőn (agyban). Két év mulva folyt.köv.!

Tény, hogy Dani, beszokott a bölcsibe! Erről lesz majd (nem tom mikor) egy többrészes sorozat.

Tény, hogy Dani már nem kap pelenkát! Erről is lesz :).

Tény, hogy nem sikerült állást találnom, de nyugalom a hosszú élet ritka alapon nem vagyok beszarva. Rajta vagyok az ügyön. Ha másnem tovább leszek képezve, hogy még ügyesebb, még okosabb adminisztratív, aktatologatmancika lehessek, és még kelendőbb a munkaerőpiacon.

Tény, hogy belevágtam egy 90-napos diétába, és ugranak le a kilóim, ez jót tesz a testemnek, és lelkemnek is.

Tény, hogy nagyon szeretnénk kistesót, de egyelőre nem tudok további hányingeres, hormonálisanmegőrülős, ám gömbölyödős időszakról beszámolni. Majd ennek is eljön az ideje.

Tény, hogy időnként rögtönzött lakógyűlés van a házunk kapujában, ami részben nekünk, és  a végre beteljesült fűtésnek köszönhető. - hehe majdnem el is késünk a bölcsiből rendre....

Tény, hogy a játszótér még mindíg tré, a homokozó gyalázatos, és legszívesebben utána dobnám a kutyagumit a kutyát sétáltató után, hogy csattanjon a kabátján.... nem sikerült rálépni az önki tyúkszemére. ... jóban van a helyi ÁNTSZ-szel.

ezvan. Majd pótolok. Nem ígérek semmit, de az betartom.

Most elhadarom, amiről szívesen szeretnék bővebben, de nincs időm, máson (mindjárt látszik) pörgök.

- veszprémi barátnőmmel töltöttem a hétvégénk nagy részét, szuper volt!

- ennek kapcsán meglátogattuk a szombat esti kulturális rendezvényt: gigantikus volt.

- ott volt Menyhárt Jenő is a barátaival, és még sokan mások (egy majdnem europa kiado)

- a Gulyás Kriszta volt osztálytársnőm, hát ő csúcs, nem tudtam vele előbb találkozni, de az osztálytalálkozónkra eljön. a telefonbeszélgetéseink azok olyanok, mintha még mindíg 16 évesek lennénk. halálos :))

- igen, mindjárt itt az osztálytalálkozom, a paráim, és várakozásom csúcsán vagyok... le vagyok maradva az ajándékkal

- kilátásban van valami munkahely féle. félek hogy elkiabálom.

- hétfőtől Dani bölcsibe megy... juj nagyon izgulok...

... sorolhatnám...  (be fogom pótolni, amint lehet)

- Daninál néha fennakad a lemezjátszótű.. fáradhatatlan...

- Dani szobatisztaság projektje őrületes tempót vett...

ígértem, hogy beszámolok.

zabáltuk :). 

jó lett, mert jó. azóta sokszor eszünk ilyen algába csomagolt rizses pakkokat.

de nem bírjuk abbahagyni :) ...

Nem szeretnék kertévét reklámozni, bocsánat, gyorsan fujjogjuk is ki magunkat előre, és tegyük félre ebbéli mindenféle utálatunkat. Imádom a pasit nagyon, őrületesen, és ezt ha másnem magamnak hogy meglegyen felteszem többrészben.

Vacsoracsata Szőke Andrással 5 részben.

1/5

2/5

3/5

4/5

5/5

Azért tudjátok, hogy Danigyerek a future sound of budapesttel nyomul itt nekem :))

Kapott egy kis kazettás, mikrofonos csodát, és míg Alma együttest írok neki kazira, addig

megkapta az én future sound kazimat. Most nem azért, de imádja .....

Ahogy is említettem, a suhsi szerelmesei vagyunk. Mondom, vagyunk. a tojásos, zöldséges, grillcsirkéset még a gyerek is! leheletnyi szójaszósszal, és wasabival, ahogy kell .

Már egy ideje hajszolom a szakirodalmat, mert bizony bizony létezik olyan bolt, itt Budapesten, amely árusít alapanyagokat.

Találtam egy könyvet, amit sitty-sutty meg is vettem, bocsánat: kaptam az uramtól na. Én szépen leszedtem a polcról, hogy ezt szeretném, ő meg intézkedett. (Dani gyerek Thomas a gőzmozdony pöfékelős mesekönyvét kapta le a polcról, Emberünk meg valami Java zsebkönyvet, ami király) Ellőttük két dolgos év ajándék libri utalványát, és boldogan lapozgatunk itthon. Mindenki a magáét.

Tehát visszakanyarodván a sushi

legyártásának mibenlétéhez,

emitten a szagirodalom, a

fejleményekről alkalmasint beszámolok :).